Valószínűleg a leggyengébb teljesítmény, amit az Eaglestől láttam az utóbbi 5 évben. Beleértve a tavalyi első Dallas elleni meccset, az azelőtti 4-12-es szezont, a Buffalo elleni vereséget 2011-ből, vagy a Joe Webb vezette Minnesota elleni mérkőzést, ahol bebizonyosodott, hogy játszani kell a wild cardon. Kivel? A Green Bay Packersszel. Pont úgy, mint tegnap is, de a 2011 januári playoff meccsen legalább esély volt. Tegnap nem.

Nézzük is a részleteket, amolyan Bazzani-féle rendszerben.

A nap hőse

Nehéz bárkit kiemelni a tegnapi csapatból. Aki nem hibázott, az el volt tűnve teljesen, számomra azonban Sanchez játéka továbbra is biztató. A Nick Foleshoz szokott szememnek mindenképpen jó látni, hogy az irányító gyorsan és viszonylag jól dönt kiélezett szituációkban. Amíg volt tét, pontos, erős, jó labdákat osztogatott, egész jól játszott, a garbage time-beli dolgokról inkább nem írok, mert ami ott történt, az tök mindegy. Tetszik, a dobómozdulata, a release time fényévekkel gyorsabb Folesénál, és olyan játékosokat használ, akik felé az első számú QB alig nézett. Nyilván a training campben inkább a második csapattal edző Matthewsra gondolok elsősorban, valamint az előző meccsen feltűnő Brent Celekre. Az is pozitív, hogy az első benyelt sack után nem zavarodott meg teljesen, pedig azért inkább erre lehetett volna számítani. Kevésszer láttam Sanchezt a Jetsben játszani, leginkább a playoffban, vagy ha prime time mérkőzésen lépett pályára. Hihetetlen, hogy egy offensehez teljesen fogalmatlan edzői gárda mennyi lehetőséget hagyott ebben a srácban, (na jó, azért nem kell átesni a ló túloldalára, egy átlagos QB-ról beszélünk, gyenge defenseolvasási képességekkel) és Kellyék mennyi mindent ki tudnak belőle hozni. Szomorú látni és hallani, hogy sokaknak a buttfumble meg az interceptionök jutnak eszébe, pedig Sanchez nem hiába volt 1/5-ös a 2009-es drafton. Az más kérdés, hogy Rex Ryan és a stábja milyen szerepet vállalt az általa vezetett offense teljesítményben.

A nap hülyéje

Na itt lehetne válogatni, szinte az összes kulcsjátékos hibázott fontos szituációban. Nagyjából az összes Eagles védő elfelejtett szerelni, olyanoktól láttunk borzasztó teljesítményt, akik eddig stabilan hozták a jó játékokat. Kezdve például Kendricksszel vagy Jenkinsszel, akik az egyik TD-nél egymást szerelték gyakorlatilag, folytatva Kelce nagyon magas shotgun snapjeivel, vagy Shady kéztartásával az egyik handoffnál. Utóbbi kettőből fumble lett. A legfontosabb momentum szerintem Micah Hyde visszahordott TD-je volt, amikor Josh Huff rettentő rossz szöget választott gunnerként, és simán elcsúszott a returner mellett. Huff elmondása szerint ez a dolga gunnerként, ezt tanították neki az edzők. Nem valami kedves tőlem egy újoncot bűnbaknak kikiáltani, nem akarom a nyakába varrni semmit, azonban pont Huff az, aki már meccsek óta a legfontosabb momentumokban volt negatív főszereplő. A pontos statisztikát nem tudom, de az elég szembetűnő, hogy gyakorlatilag nem tudja elkapni a labdát, vagy ha már elkapta, bármikor kiütik azt a kezéből. Az említett Hyde TD például simán elkerülhető lett volna, ha a két gunner nem repül el a returner mellett. Azért Donnie Jonestól nem várhatjuk, hogy utolérje a nála fényévekkel gyorsabb ellenfelet.

A nap meglepetésembere

Komoly bajban vagyok, mert mindenki hozott valami meglepőt, általában negatív értelemben. Vinny Curry azonban meccsek óta dominálja az ellenfeleit, amikor pályára kerül. A tegnap általa kiharcolt fumble is egy momentum volt, más kérdés, hogy rossz felé pattant a labda, és a Green Bay szedte össze. Kíváncsi vagyok, mire lesz képes egy 4-3-as csapatban szerződése lejárta után. Mivel Thornton szerződése RFA lesz a szezon után, Curry jövőre akár több szerepet is kaphat. Egyelőre Kelly és Davis kizárólag szituációs passzsiettetőként gondol rá.

Újoncfigyelő

Marcus Smith továbbra is csak a special teamsben tűnik fel, a második körös Jordan Matthews viszont a legjobb receivere volt az Eaglesnek tegnap. Ahogy fent is írtam, jól látszik, hogy megvan a chemistry közte és Sanchez között. A szezon előtt láttuk, hogy már a Vanderbilten is szerette elejteni a könnyebb labdákat, bár a nehezebbeket simán behúzta. Ebben mindenképpen javulnia kell, mert ez a probléma továbbra is fennáll. Huffról már szóltam, a negyedik körös Jaylen Watkins inaktív volt, ahogy a hatodik körös Taylor Hart is. Beau Allen több lehetőséget kapott, 3 tacklet jegyzett. Trey Burton továbbra is csak a ST-ben kap szerepet.

Kedvenc play:

Jordan Matthews touchdownja, mert nagyot harcolt, és hatalmas stiff armot osztott ki a safety Morgan Burnettnek. Riley Cooper idén eddig nagyon el van tűnve, de ennél a playnél nagyszerűen blokkolta a külső cornert.

Amin jót nevettünk:

Nem szép dolog a mozgássérülteken nevetni, de Cary Williams és Bradley Fletcher, valamint az egész védelem teljesítménye kabaréba illik. A két cornert eddig próbáltam védeni, de tegnap ők is, még a megszokottnál is gyengébb napot fogtak ki. Bár Fletchernek volt egy jó megmozdulása, ezt a szintet talán még Curtis Marsh és Roc Carmichael is hozta volna. Azért az sokat elárul a linebackerek és a fal teljesítményéről is, hogy az alábbi négy játékos jegyezte a legtöbb szerelést.

No comment, nevetséges az egész. Ide akár belinkelhetném Lacy elkapott touchdownját is, mert ennél az esetnél is legalább három missed tacklet jegyzett a védelem. Ja és ha valaki ráér, vágja be a Benny Hill zenéjét e jelenet alá.

A nap képe

Amiről még beszélni kell

Talán ez volt a legszörnyűbb meccse a Kelly érának, de nem a legkilátástalanabb. Egy csúcsformában lévő ellenféltől sikerült simán kikapni. Minden egyben van a Packersnél, Rodgers pedig a liga legjobb irányítója továbbra is. A tavalyi szezon közepén azért borúsabban láttam a helyzetet, amikor 3-5-tel állt a csapat, és egyáltalán nem működött az offense. Megfelelő formaidőzítéssel a fontos csoportmeccsekre (Cowboys oda-vissza, Giants idegenben, Redskins idegenben), és a playoffra csúcsformába kerülő Eaglest borzasztó nehéz lesz megállítani, bárki is legyen az ellenfél.